Virtuális vagy fizikai kártya

A virtuális kártya valódi kártya. Ugyanaz a hálózat, ugyanaz a számformátum, ugyanaz az engedélyezési út. Csak a műanyag lap hiányzik belőle, és ez kevesebb helyzetben számít, mint gondolnánk, de ezek a helyzetek konkrétak és kellemetlenek.

A kérdés tehát nem az, melyik kártya a jobb, hanem az, hogy ahol Ön fizet, ott szükség van-e valaha a plasztikra.

Hol elég a virtuális kártya

Mindenhol, ahol kártyaszámot fogadnak el: webáruházak, előfizetések, alkalmazásboltok, hirdetési fiókok, előre foglalt repülőjegyek és szállások.

A kártya a telefonos tárcához is hozzáadható, és ezt sokan nem veszik észre. Ha a kártya az Apple Pay-ben vagy a Google Pay-ben van, az üzletek pultjánál pontosan úgy érintheti, mint a plasztikot: a terminál nem látja a különbséget. Ennek működését az Apple Pay és Google Pay kriptokártyával című cikkben írtuk le.

A legtöbb embernél ez a költések kilencven-egynéhány százalékát lefedi. Ezért általában az ésszerű sorrend, nem pedig kompromisszum, ha virtuális kártyával kezd, és a plasztikot később teszi hozzá.

Hol ér véget

Bankautomaták. A virtuális kártyán nincs behelyezhető chip és mágnescsík, és bár néhány automata elfogad érintéses készpénzfelvételt telefonról, a legtöbb nem. Ha készpénzre van szüksége, plasztik kell – hogy ez mennyibe kerül, azt a készpénz felvétele kriptokártyával című cikk írja le.

Személyesen kért letétek. A szállodák és az autóbérlők általában a fizikai kártya bemutatását kérik a pultnál, mert zárolást végeznek, nem fizetést, és az eljárásuk arra épül, hogy a kártyát előttük húzzák le. Az utazás kriptokártyával című cikk ezt részletesen tárgyalja.

Régi vagy offline terminálok. Vidéki benzinkutak, piaci standok, egyes taxik. Az érintéses fizetéshez működő kapcsolat kell, a chiphez nem mindig.

Minden hely, ahol a kártyát összevetik az okmányon szereplő nevével; az autóbérlés a tipikus példa. A virtuális kártya nem mutatható be.

Egymás mellett

Mindkét kártyát ugyanúgy kell feltölteni, és mindkettő ugyanazzal a 2,5% díjjal váltja át a kriptót. A kártya típusa azt változtatja meg, hol fizethet, nem azt, hogy mennyibe kerül a fizetés – ezt a mennyibe kerül valójában egy kriptokártya című cikk tárgyalja.

Hogyan válasszon túlgondolás nélkül

1. Induljon ki abból, mire fizetett múlt hónapban Nézze végig. Ha a listán minden online vagy érintéses volt, elég a virtuális kártya, a plasztik pedig inkább vágy, mint szükséglet.
2. Nézze meg a három kényes esetet Készpénz, szállodai vagy autóbérlési letét, és minden hely, ahol valaha elkérték a kártyáját. Egy igen elég ahhoz, hogy plasztikot akarjon.
3. Az azonosítással mindkét esetben számoljon Mindkét kártyát csak a személyazonosság megerősítése után bocsátjuk ki, így az időzítés ugyanaz. Ennek menetét a kriptokártya-azonosításról szóló cikk írja le.
4. Ne feledje, hogy nincs elkötelezve Ha most virtuális kártyát választ, később is rendelhet plasztikot, és a virtuális a megérkezése után is működik. Két kártya, egy egyenleg.

A hiba, amelyet érdemes elkerülni

Gyakori tévedés a virtuális kártyát próbaváltozatnak, a fizikait pedig az igazinak tekinteni. A kettő engedélyezése azonos. Ha egy kereskedő elutasítja a virtuális kártyát, általában a plasztikot is elutasítja, mert az ok szinte soha nem a forma, hanem a kártyatartomány, az ország vagy az üres egyenleg.

Az ellenkező tévedés olyan felhasználásra plasztikot venni, amely sosem jön el. A 499,99 $ nem kis összeg egy fiókban heverő kártyáért, ha minden vásárlása előfizetés.